Domborzat
A legújabb tájkutatási eredmények alapján a kistérség Belső- Somogy tájegységen belül, a Közép-Dráva Völgyben található, a Kelet-Zalai-dombság és a Nyugat-Belső-Somogy dombság találkozásánál. Délről a Dráva folyó húzódik természetes határként. Somogy legkisebb tájegysége, maximum négy kilométer szélességű sávban, Őrtilostól Drávatamásig hetven kilométer hosszúságban nyúlik. Ezen a tájon, mint az ország legnagyobb részéhez hasonlóan a földtörténet harmadkorában keletkezett pannon tengeri üledékére rakódtak rá pleisztocén és a holocén képződmények: a lösz, homok ártéri hordalék.
A mai felszínen a völgyek jelzik a főként ÉNY- DK- i irányú, valamint az erre merőleges törésvonalak helyét. A törések mentén a szél munkája mellett döntő jelentőségű a vizek szerepe, melyek nagyobbrészt az adott töréses árkokban helyezkednek el.
A Csurgói dombok kialakításában meghatározó szerepet játszott a területén végighaladó erősen kanyargó Dráva folyó, mely nagy mennyiségű hasznosítható nyersanyagot eredményezett. A homokos térszínek ritkák a kistájon, uralkodóbb felszíntakaró a lösz, melynek gazdag formációit - löszpartok, löszmélyutak - megtalálhatjuk a városka és a környező települések szőlőhegyein is.
A táj valamivel magasabb a Marcali-hátnál, és felszíne élénkebb, változatosabb. Csurgó átlagosan 140-l50 méter tengerszint feletti magasságon fekszik.
Éghajlat
Térségünk különleges helyzete, földrajzi fekvése miatt éghajlata is eltér a megye többi területétől, sőt országosan is egyedüli a mikroklímája. Ennek oka az, hogy három különböző tájegység találkozik itt.
Mindhárom terület hatása érvényesül a térség időjárásának alakításában. A legjellemzőbb a jelentős mennyiségű csapadék (évi 800 milliméter felett), amely az Adriai tenger közelségének tudható be. Amíg a hasonlóan esős Kőszeg, Sopron és a zalai területek az Atlanti Óceánról kapják a csapadékot, Csurgó délnyugatról a Genovai Ciklon hatására. Éghajlatunk a mediterrán jellegű.
Jellemző Csurgó időjárására az augusztus végén, szeptember elején érkező csapadékos idő, ami kedvez a térségben fellelhető gombafajok szaporodásának, de jellemző a február eleji felmelegedés is.
Az uralkodó szélirány északi és nyugati, a januári középhőmérséklet -1oC a júliusi +19 oC, a sokévi átlag +10 oC.
A hőmérséklet sokkal kiegyenlítettebb, mint Nagykanizsán. A berek közelsége az oka a magas páratartalomnak, ezért sok a ködös reggel, és még nyáron is számottevő a harmatképződés. A lisztharmatnak kedvező klíma miatt meg kell választani azokat a rezisztens növényeket, amelyeket termeszteni szeretnénk.
